A NEMZETKÖZI VISZONYOK ALAKULÁSA 1945-TŐL SZTÁLIN HALÁLÁIG

A NEMZETKÖZI VISZONYOK ALAKULÁSA 1945-TŐL SZTÁLIN HALÁLÁIG

Szövetségesekből ellenfelek

A II. világháború után a vesztes tengelyhatalmak (Németország, Olaszország, Japán) kiszorultak a nemzetközi politikából. Nagy-Britannia és Franciaország visszasüllyed középhatalommá. A két nagyhatalom az Egyesült Államok és a Szovjetunió lesz.

A nemzetközi politikai élet meghatározói felismerték, hogy összehangoltabb nemzetközi együttműködés szükséges: megalakul az UNESCO (Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet), a FAO (Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet), az IMF (Nemzetközi Valutaalap), valamint a Világbank. 1944-ben megkezdődik az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) létrehozására összeült előkészítő tanácskozás. 1945-ben 51 alapító ország létrehozza az ENSZ-t.

Az Egyesült Államok a háború nagy nyertese: rendelkezik atomfegyverrel, védi az "óceánpajzs", a belső fogyasztást nem kellett visszafognia, az életszínvonal emelkedik. Mint vezető gazdasági-katonai hatalom, részt kell vállalnia a nemzetközi politikában. A Szovjetuniót viszont hatalmas anyagi-emberi veszteségek érték - gazdaságilag nyomorúságos helyzetben van. Terjeszkedési törekvések jellemzik, a világ kommunistáit a Kremlből irányítják.

A szovjet előretörési kísérlet jó példája az iráni események, ahol kommunista fordulatot akartak előkészíteni. Erre a nyugati válasz sem késett - Churchill fultoni beszédében így fogalmaz: "vasfüggöny ereszkedett le Európára". 1947. február 10-én megtörténik a párizsi békeszerződés aláírása: Japán, Németország és Ausztria ügyében nem születik döntés, ezek az országok megszállás alatt maradnak. Szovjet befolyás alá kerül viszont számos kelet-közép-európai ország.

A Truman-elvtől Sztálin haláláig

Egyre nyilvánvalóbbá válik az Egyesült Államok számára, hogy a szovjet kommunizmus agresszív és hódító természetű, így az Egyesült Államoknak vállalnia kell a feltartóztatási politikát. Ezt fejezte ki Truman elnök 1947-es kongresszusi beszéde is (Truman-elv). George Marshall amerikai külügyminiszter a Harvard Egyetemen felveti azt, hogy a kimerült és részben elpusztult európai gazdaságot segélyekkel kell talpra állítani, ami az Egyesült Államok száméra is előnyös lesz (piacszerzés miatt). Ezekkel a segélyekkel (Marshall-segély) szemben a Szovjetunió folytonos kifogásokat emel, s befolyási övezetének megtiltja az elfogadását. A segélyek szétosztásának koordinálására jön létre az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet.

1947-ben szovjet kezdeményezésre megalakul a Kominform (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája), és ezzel szervezetileg is biztosítottá vált a moszkvai irányítás a világ kommunistái felé. 1949-ben Moszkva megalakítja a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa).

A nyugati hatalmak úgy döntöttek, hogy Németország általuk megszállt övezeteit be kell vonni a Marshall-segélybe. A nyugatiak valutareformot hajtottak végre, erre a Szovjetunió a berlini blokáddal válaszolt, azaz lezáratta a városba vezető utakat. A nyugatiak viszont légihidat létesítettek (1948-1949). Németország kettéválása felgyorsult, a blokád ugyanakkor elősegítette az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, a NATO-nak a létrejöttét (1949). 1949 májusában megalakult a Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK), válaszul a szovjetek létrehozták a Német Demokratikus Köztársaságot (NDK).

1951-ben Franciaország kezdeményezésére létrejött a Montánunió (az Európai Szén- és Acélközösség), amely az 1957-es Közös Piac csírájának tekinthető.