Dinamit : Engem ne sajnáljatok!
Elfáradtam, sziklák ülnek testemen.
Láncuk visszafog, nehéz tovább mennem.
Azt se bánom, hogy most egyedül vagyok
Engem ne sajnáljatok!
Azért vádolnak, és tépik lelkemet
Mert feláldoztam életemből éveket.
Nehéz elinnem, hogy mind elhagytatok.
Engem ne sajnáljatok!
A szobám falát nézem, itt feküdtem én.
Nagyon hiányzott a város és a fény.
A tiszta égre néztem előbújt napom.
Bármi jön, én vállalom.
És most itt vagyok, a szívem vad madár.
Végre elhagyott a tébolyult magány.
Társakat találtam, nem egyedül vagyok.
Többé ne sajnáljatok!
Ez a szent hely, ez az én világom.
Mindennél jobban ezt imádom.
A világon nincs szebb, nincs szebb nekem.
Ez életem, halálom.
Ez a szent hely, ez az én világom.
Mindennél jobban ezt imádom.
Ha egyszer elmegyek, már végleg elmegyek.
Hát itt legyen halálom.
Van-e még? Van-e még?
Van-e még? Van-e még?
Aki megmutatja, merre menjek én
Sorsa olyan mint enyém?
Aki megmutatja, merre menjek én
Sorsa olyan mint enyém?
...
|
