Törökországi
levelek
Mikes Kelemen régi irodalmunk egyik
legkiemelkedőbb alakja volt. Törökországi levelek című művét nem
Magyarországon, hanem Rodostóban, Rákóczi inasaként írta a fejedelem ösztünzésére.
A műn 17517q1610r ek eredetileg nem "Törökországi levelek volt a címe. A jelenlegit Kulcsár István találta ki,
amikor 1794-ben megjelentette.
A Leveleskönyvnek
nincs tervszerűen elrendezett szerkezete, mivel a különálló levelek
mindegyike egy-egy önálló egységet alkot ( Leveleket írok, nem könyvet").
Mikes Kelemen műve nem hatalmas, monumentális alkotás és a vallásra
vonatkozó részek sincsenek túlsúlyban. Bár a barokk korban élt, az előbb
említett okok miatt alkotását inkább a rokokóhoz sorolhatjuk. Témájuknál fogva
a leveleket harom nagy csoportra tudjuk osztani: 1. A lelkesedés, a közeli
hazatérés vágyát, 2. az érzelmi hullámzást, 3. a teljes reménytelenséget
megfogalmazó levelek. Ezekben az író a törökországi taopasztalatairól,
élményeiről, személyes gongolatairól ír (Például: a bújdosók egyhangú
élete, a rodostói udvar rendtartása, törököknél tett látogatások, árvizek,
földindulások stb).
A 37.
levél az első csoportba tartozik, annak egyik kiemelkedő alkotása.
Személyes élmények sokasága vezeti az előre eltervezett felépítésű
verset. Távolról közeledika házakig, bemutatva a tájat, a török gazdaságát, a
város elhelyezkedését ("Lóháton innét Konstantinápolyban könnyen el lehet
menni ).
Aztán az utcát írja le, odaköltözésük körülményeit, kapcsolatukat a
szomszédokkal. Lassan ér el a tulajdonképpeni témához: bemutatni életük
egyhangúságát.
A 112. levél a
harmadik csoportba tartozik. Ez egy rendkívüli fontosságú alkotás, hiszen
Rákóczi halálát írja le benne. Először csak közli a tényt, majd
részletekre kitérve mondja el miként is távozott történelmünk eme nagy alakja
az élők sorából. A műben sokkal több az érzelmi kitörés mint például
a 37. versben, de ez érthető, mivel szellemi vezére elvesztése hatalas
belső űrt és fájdamat hagyhatott maga után.
A levelek fiktívek
(képzeltek): nem egy létező, hanem egy kitalált személyhez - egy
Konstantináplyban élő öreg erdélyi hölgyhöz - írta őket. Ezekben a
klasszikus francia levelezés és a rokokó jellemvonásai is megfigyelhetők:
a titkon nyilvánosságot remélő félmagán jelleg, a társalkodó hangnem ("De
tréfa
nélkül édes néném , az egyik tárgyról a másikba térő
gondolatszövés, korlátok nélkül szól bármiről, ami csak eszébe jut (a 37.
levélben szinte teljesen leírja életkörülményeit, környezetét, a gazdaság
másságáról is beszámol stb.). Ugyanakkor a könnyedség és irónia képei is
megtalálhatók ( úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem
Záhogyt . A levelek további fontos jellemzője, hogy
valódi keltezésűek.
A levelek
megfogalmazási, leírási módja rendkívül pontos, szinte tökéletesen ábrázolja a
természetet és az érzelmi életet. A levelekben nagyon sok vonást lehet
felfedezni: majdnem mindent, amit Törökországban megismert, üsszehasonlítja
hazai megfelelőjével (pl.: bortermelés). Ezzel a nagyon erős
honvágyat fejezi ki - ami persze keveredik a szokásos iróniával. Stíluseszközei
intenzív használatával teszi Mikes Kelemen tarkábbá ezt a művét. Az általa
tapasztalt érdekes esetek anekdotaként jelennek meg a levélforma társalgó
lőadásában. Gyakran használ erős érzelmi töltésű jelzőket
(Pl.: Rodostó "kedve elunt városa", "édes keserű laktunk
helye"). A hagyományos levélzáró részt jelzőhalmozással teszi játékossá: ".
ezzel maradok kend köteles, láncos, madzagos, spárgás és zsinóros szolgája Kedveli az
alliterációs formát (Pl.: "holnap az a holnap hat holnapra halad"), a szójátékokat, a
megszemélyesítést, a haszonlatokat ( úgy halt meg, mint egy
gyermek"). Az író az erdélyi nyelvet használta fel az íráshoz (mivel
ott született) és ezzel a levelek olyan hatást váltanak ki, mintha egy székely
mesélő tollából származnának.
Mikes Kelemen ezt az alkotását
kevésbé értékelte annyira, mint a Mulatságos napok című műfordítását.
Az utókor számára azonbn történelmi mondanivalója miatt sokkal értékesebb
alkotás a Törökországi levelek.
