Documente online.
Username / Parola inexistente
  Zona de administrare documente. Fisierele tale  
Am uitat parola x Creaza cont nou
  Home Exploreaza
Upload




























A terep előkészítése

Maghiara




A terep előkészítése

(Alapvető tanítások a gyógyulásról és a szabadulásról)




Jézus megosztja szolgálatát a tanítványokkal

Nem kétséges, hogy Jézus a szabadítást szolgálata elengedhetetlen részének és messiási küldetése szempontjából stratégiai jelentőségűnek tekintette. A szabadító szolgálat bemutat­ta a világnak a Sátán és a sötétség erői feletti abszolút hatalmát. Ez az egyszerű tény a gyökere minden ellenállásnak, amelyet az egyházban a szabadító szolgálat gyakorlatával szemben tapasztalhatunk.

Aztán a Lukács 9:1-2-ben azt olvassuk, hogy Jézus megosztotta ezt a hatalmát tanítványaival. Ők voltak az elsők, akik részesültek abból az erőből és hatalomból, amellyel meggyógyít­hatták a betegeket és kiűzhették a démonokat. De amint az evangéliumok nem közölnek részletes utasításokat arra nézve, hogyan kellett a tanítványoknak meggyógyíta­niuk a betegeket, arra nézve sem találunk semmiféle utasítást, hogyan kell az embereket megszabadítani a démonoktól!

Ez az oka annak, hogy a Gyógyulás és szabadulás első kötetében olyan sokat foglal­koz­tam azoknak a leckéknek a tanulmányozásával, amelyeket az evangéliumokban tényle­gesen feljegyzett szabadító szolgálatok alapján megtanulhatunk. Úgy tűnik, hogy Jézus tanítási módszere a gyógyításról és a szabadításról nagyrészt a gyakorlatra épült.

Ezt ehhez hasonló egyszerű dolgokkal lehetne megfogalmazni:

a) Figyeljétek meg, mit mondok,

b) és nézzétek meg, mit teszek,

c) aztán próbáljátok ki ti magatok is, miközben én figyellek titeket,

d) mielőtt elmennétek, hogy egyedül is megpróbáljátok.

e) Aztán gyertek vissza, számoljatok be nekem a történtekről, és mondjátok el nekem a problémáitokat

aztán...

a) Figyeljétek meg, mit mondok,

b) és nézzétek meg, mit teszek,

stb., stb., ... (ezt addig ismételjétek, amíg csak szükséges)

De ne felejtsétek el, hogy hamarosan visszatérek a mennybe, ezért alaposan használ­játok ki az időt arra, hogy gyakorlatot szerezzetek, amíg itt vagyok!

Ellel Grange szolgáló csapatának kiképzése során azt tapasztaltuk, hogy ez a rendszer rend­kívül hatékony. Ez lehetővé teszi, hogy a különféle intellektuális beállítottságú és a különféle személyiségtípushoz tartozó emberek valamennyien felismerjék saját elhívásukat, amelyet Istentől kaptak, és egy biztonságos környezet 23523k1011x ben tanuljanak. A tanítványok három évig tanulták a szolgálatot ilyen módon. Lélegzetelállító élmény lehetett a számukra, amikor látták Jézust munka közben. Olyan dolgokat láttak, amelyek korábban még soha nem történtek meg a világ történelme folyamán!

Drámai átélés lehetett a számukra kiképzésük 3. és 4. szakaszának átélése. Lukács gondosan feljegyezte, hogy Jézus pontosan ezt tette a tanítványokkal: Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak. (Lukács 9:1-2). Micsoda megbízatás!

Ha ennek a tanítási módszernek az volt az első része, hogy Figyeljétek meg, mit mondok , akkor minden bizonnyal kaptak részletes utasításokat arra nézve, hogyan kell meggyógyítani a betegeket és kiűzni a démonokat, de különös módon nem találunk az evangéliumokban ilyen jellegű kézikönyvet, mindössze egyetlen parancsot: menjetek el és csináljátok! Ez meglehetősen szokatlan a művelt világ számára, amely mindent arra épít, hogy meg kell tanulni egy képletet vagy egy technikát, aztán képzettségünk igazolására le kell tenni mindenféle vizsgát!

Jézus tanítása

Mit tapasztalunk tehát, ha megnézzük Jézusnak azt a tanítását, amely viszont fel van jegyezve az evangéliumokban? Megtaláljuk az Isten országával kapcsolatos alapvető tanítá­sokat a szeretetről, a megbocsátásról, arról, hogy nem szabad gyűlölnünk felebarátain­kat, és találunk ott olyan történeteket, amelyek alapvető igazságokat szemléltetnek arról, amit mi ma keresztény életnek nevezünk. Az ember azt gondolhatná, hogy ez nem sok segítséget nyújt egy kiképzés alatt álló tanítványnak arról, hogyan is kell kiűzni egy démont. De ha ezt gondolod, akkor tévedsz! Nagyon sok nélkülözhetetlen információt találhatsz itt.

Nagyon fontos, hogy a legtöbb nagy gyógyító szolgálat, amelyet Jézus elvégzett, összefüggésben állt tanító szolgálatával. Például annak a történetnek a kezdetén, amikor Jézus enni adott ötezer embernek, Lukács megjegyzi, hogy: Jézus örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meg­gyógyítá. (Lukács 9:11)

Jézus tudta, hogy sok (de nem az összes) olyan dolog, amelyektől az emberek szenved­nek, a bűn és az elromlott kapcsolatok következménye. A betegségnek és a szenvedésnek általában van valamilyen alapvető oka, és annak érdekében, hogy az a gyógyítás, amelyet Jézus végzett, maradandó értékű legyen, elengedhetetlen volt, hogy az emberek meg­ismer­jék azokat az igazságokat, amelyek segítséget nyújthatnak nekik abban, hogy helyretegyék az életükben az alapvető dolgokat.

Az alapvető okokkal való foglalkozás elengedhetetlen. A tanítványoknak meg kellett tanulniuk, hogy nem annyira a szabadítás technikája, hanem sokkal inkább az alapvető tanítások oldják meg az alapvető problémákat.

Ezt a leckét az Úr imádkozás és látomások útján tanította meg nekem, még jóval Ellel Grange létrehozása előtt, és még mielőtt bármilyen komolyabb tapasztalatot szerezhettem volna a gyógyításról vagy a szabadításról. A Szent Szellem mélyen belevéste a szívembe a Lukács 9:11 második felét, mint annak a szolgálatnak a legfontosabb alapját, amelyre elhívott engem. Az emberek szeretetteljes fogadása, tanítás és gyógyítás - ebben a sorrend­ben.

Ha nem tanúsítunk szeretetet az emberek felé, amikor eljönnek hozzánk, hogy segítsé­get kérjenek, akkor nem valószínű, hogy oda fognak figyelni arra a tanításra, amelyet meg kell hallgatniuk. És ha nem hallják - és nem értik meg - a tanítást, akkor a szolgálat nehéz és jórészt eredménytelen lesz. Nehéz volt megtanulnom ezt a leckét, mert az ember ösztönösen rohanna, hogy csodákat lásson!

Eleinte egyáltalán nem arra számítottam, hogy a gyógyító szolgálatnak az a lényege, hogy az ember türelmesen átrágja magát az alapvető tanításokon. Megkérdeztem az Úrtól, hogy jól értettem-e azt, amit mondott, de nem kaptam tőle további kulcsokat. Az Úr csak akkor nyitotta meg a szememet arra, hogy ő mire képes egy ilyen egyszerű képlet felhasználásával, amikor elfogadtam az ő szavát, és azt, hogy ő tudja, mit tesz. Elvégre ez a képlet megegyezik azzal, amit a tanítványoknak is adott, és a jelek szerint egészen jól működött!

Aztán az Úr látomásban megmutatta nekem, amint eljönnek majd az emberek azokra az alkalmakra, amelyeket később gyógyító csendesnapoknak neveztünk. Némelyek közülük igen nagy bajban voltak. Láttam , amint az emberek megérkeznek, telve problémákkal és mindenféle testi betegségekkel. Én ekkor megtanítottam nekik azokat az evangéliumi alapokat, amelyekről Isten azt mondta nekem, hogy elengedhetetlenek, aztán Isten megmutatta nekem, mi fog történni ennek eredményeként.

Évekkel később gyakran sírtam az emberek előtt, amikor újra meg újra azt láttam, hogy Isten mennyire hűséges ahhoz a látomáshoz, amelyet nekem adott. Szemtanúja lettem annak, hogy az emberek meggyógyultak és megszabadultak, amikor elfogadták ezeket a tanításokat, és megengedték, hogy az ige lerombolja az életükben lévő erődítményeket.

Megértettem, hogy annak ellenére, hogy a démonok kiűzése érdekében nekünk kell hatalmat vennünk a sötétség erői felett, mégis a Jézus által tanított igazságokban rejlik a lehetőség az emberek megszabadítására. De ezeket az igazságokat olyan módon kell megtanítani, hogy az embereket ne untassa a száraz teológia, és ne alakuljon ki bennük az a benyomás, hogy elutasítja vagy vádolja őket az az Isten, aki a legcsekélyebb mértékben sem törődik velük. Úgy kell tanítanunk, hogy megragadja őket annak az Istennek a szeretete, aki ilyen hatalmas módon gondoskodott róluk, annak ellenére, hogy szívükben lázadnak ellene. És ez valóban működött: a tanítás az elevenükbe talált, és csodák kezdtek történni.

A csapatunkból soha senki sem fogja elfelejteni Pat-et, aki az elsők között megrende­zett gyógyító csendesnapok egyikének első estéjén haragosan kicsoszogott az alkalomról. Haragudott rám, mert azt mondtam, hogy meg kell bocsátania azoknak, akik megbántották. Ő már harminc éve ragaszkodik ehhez a keserűséghez, és senki ne mondja neki azt, hogy erről most mondjon le!

Hazament, és aznap éjjel az Úr nem hagyta őt aludni. Éjjel fél kettőkor felült az ágyában, és úgy döntött, hogy engedelmeskedik! Először is készített egy listát azokról, akiknek meg kellett bocsátania. Ezt ő úgy nevezte, hogy az ő gyűlölet-listája . Miután ezzel elkészült, mindegyi­küknek megbocsátott, majd mély álomba merült.

Másnap reggel az óra ketyegése ébresztette fel. Ez hatalmas csoda volt a számára, mivel lefekvés előtt letette hallókészülékét. Az egyik fülére szinte teljesen süket volt, a másikra pedig nyolcvan százalékban. Isten aznap éjjel csodát tett és meggyógyította a fülét, anélkül hogy bárki is imádkozott volna a hallásáért. Másnap reggel rohanvást jött vissza hozzánk, hogy elmondja, mi történt.

A csendesnapok végén azt kérte, hogy imádkozzunk a hátáért - valójában ezért jött el a csendesnapra -, és láthattuk, amint az Úr a Szent Szellem ereje által cselekszik az életében. Annyira erős volt rajta az Isten kenete, hogy nem tudott állva maradni, és nagy csattanással elesett!

Érezte, amint Isten dolgozik a gerincén. Egy idő múlva felállt, levette azt a vastag csövet, amelyet viselt gerincének rögzítésére és hogy megvédje azt a további sérülésektől, és tornagyakorlatokat kezdett végezni a padlón. Isten hatalmas csodát tett vele! Az orvosok előzőleg azt mondták neki, hogy a gerince olyan mértékben károsodott, hogy egy éven belül tolószékbe kell ülnie, és soha többé nem fog tudni járni!

Isten tiszteletben tartja az ő szavát. Ez egy klasszikus példa arra nézve, mennyire fontos a megbocsátásról szóló tanítás. Egyértelmű, hogy enélkül nem gyógyulhatott volna meg. A jelek szerint fizikai állapota részben annak a keserűségnek a következménye volt, amely irányította őt.

A legfontosabb alapelvek

Azokat a legfontosabb alapelveket, amelyeket az Úr adott nekünk a gyógyulásra és a szabadulásra való felkészítés céljából, nagyon sokszor elismételtük a gyógyító csendes­napokon és a különféle gyülekezetekben tett látogatásaink során. Az Ellel Ministries ezzel nem hozott semmi újat, mert mindez benne van az igében. Nincs módunk arra, hogy ezen a helyen részletekbe menően kitérjünk az olyan alapelvekre mint a megbocsátás és az elfogadás. Ehhez egy önálló könyvre lenne szükség. Mégis felvázolom itt annak a tanításnak a leg­fontosabb részeit, amelyeket az evangéliumi beszámolók magukba foglalnak, és amelyek rendkívül hatékonyaknak bizonyultak az embereknek a gyógyító és szabadító szolgálatra való felkészítésében.

1. Kik és mik vagyunk Isten előtt

Legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy sok ember - annak ellenére, hogy sok éve koptatja gyülekezetének padjait - csak nagyon keveset vagy semmit sem tud arról, hogy Isten milyennek teremtette őket és hogy ő mire vágyik, hogyan funkcionáljunk az általa alkotott világban. Ezért az arra vonatkozó tanítás, hogy Isten test-lélek-szellem hármasságban terem­tette meg az embert, a tanítás szerves részévé vált.

Sok beteg ember számára hatalmas kijelentés volt annak felismerése, hogy testi betegségük gyökerei érzelmeikbe nyúlhatnak vissza, és hogy az a kegyetlenség, ahogyan gyermekko­rukban apjuk bánt velük, összefüggésben állhat azzal az állapottal, amelytől most, negyven évvel később szenvednek.

2. Hogyan lehetünk betegek

Teremtett lényünk bármely vagy az összes részében: testünkben, lelkünkben vagy szellemünk­ben betegek lehetünk. A lélek további három alkotóelemre bomlik: az elme, az érzelmek és az akarat területére, és ezek bármelyikében is betegek lehetünk. Aztán beteg­ségünket okozhatja egy gonosz szellem (démon) jelenléte, amely életünk valamelyik területén kifejti hatását. Ezért az emberi betegségeknek hat elsődleges területe lehet.

i) A testben

A testi betegség meglehetősen könnyen azonosítható. Amikor valamely részünk nem működik megfelelően, vagy valamilyen sérülés miatt károsodik, vagy ha elkapunk valamilyen fertőzést, amellyel testünk bármilyen ok miatt nem képes megbirkózni, akkor azt mondjuk, hogy betegek vagyunk.

ii) Elménkben

Az elme és az agy nem egy és ugyanaz. Az elme a lélek része. Megtörténhet például, hogy valakinek rákos daganat van az agyában, ami természetesen egy testi betegség, elméje mégis teljesen egészséges. Ennek az ellentéte is igaz: van nagyon sok olyan ember, aki fizikailag teljesen egészséges, az agyának nincs semmi baja, elméje mégis furcsa dolgokat művel. Ha az elme működése kikerül a személy ellenőrzése alól, akkor azt mondjuk, hogy az az ember mentálisan beteg.

iii) Érzelmeinkben

Érzelmeinkben is lehetünk betegek. Ha megsérülnek az érzelmeink, akkor vagy megfelelő módon kifejezésre juttatjuk fájdalmunkat és gyógyulást kapunk azokra, vagy elnyomjuk ezt a sérülést, ami rövid távon fájdalmakat okoz nekünk, és ezzel hosszú távú károkat okozunk saját magunknak.

Például ha egy lányt az apja szexuálisan bántalmazza, akkor ezzel intenzív érzelmi fájdal­makat okoz neki. (Miért tesz velem ilyen dolgokat az apukám?). De az attól való félelem miatt, hogy mi történhetne vele, ha megmondaná az apját, általában elnyomja fájdalmát, és ezzel elzárja magát a gyógyulás lehetőségétől. Ennek hosszú távú érzelmi károsodás és démonizáltság lehet a következménye, és ez letaroló hatású lehet. A fájdalom néha csak évekkel később jön a felszínre, például akkor, amikor házassági kapcsolata szexuális problémák miatt szétesik.

iv) Akaratunkban

Sok ember azért beteg, mert nincs ereje bölcs döntések meghozatalához. Ők annak az állapotnak az áldozatai, amelyet egy jól ismert igevers ír le: a szellem kész, de a test erőtelen (Máté 26:41). Akaratuk túl gyenge (beteg) ahhoz, hogy ellenálljon akár a legkisebb nyomásnak is, amelyet az emberek ráhelyeznek, vagy hogy ellenálljanak a kísértéseknek, amelyekkel testi természetük szembetalálja magát.



v) Szellemünkben

Az a legfontosabb gyógyulás, amelyre az embernek szüksége van, hogy helyreálljon Istennel való szellemi kapcsolata. Ha nem állunk személyes kapcsolatban Jézussal, akkor a szellemünk halott (nagyon beteg) Isten számára a bűn miatt, és ezért a szellemünknek újjá kell születnie. Amikor az ember újjászületik, akkor a Szent Szellem be tudja őt tölteni. A Szent Szellem a gyógyítás ajándékának birtokosa, és ő ad nekünk hatalmat ahhoz, hogy miután meg­sza­ba­dul­tunk, kívül tudjuk tartani a démonokat az életünkből.

Újra meg újra megdöbbenek, amikor látom azoknak az embereknek a sokaságát, akik eljönnek Ellel Grange-be segítségért, és akik annak ellenére, hogy már sok éve járnak gyülekezetbe, mégsem értették meg soha az evangélium alapjait. Még olyanok is vannak közöttük, akik egy evangélizáláson engedelmeskedtek az előrehívásnak, hetente részt vesznek bibliata­nul­má­nyo­zá­so­kon, vagy akár gyülekezetük vezetői közé emelkedtek!

Az emberek néha a saját problémáikon keresztül értik meg, milyen következményekkel járhat az, ha kiesnek az Istennel való kapcsolatból. Amikor megértik a kapcsolatot a Szellemben élt élet és a testi következmények között, akkor azt is megértik, milyen kétségbeejtő szükségük van arra, hogy valóban megismerjék Istent. Ezért a szellemi gyógyulás a legfontosabb és a legnagyobb gyógyulás, amit az ember valaha is átélhet. A szellemi gyógyulásnak vannak mind örökkévaló, mind pedig ideiglenes következményei.

vi) Démonok jelenléte miatt

Az ember beteg lehet továbbá egy démon jelenléte miatt is. Azt tapasztaltam, hogy amikor hétköznapi embereknek beszélek a sötétség erőiről és a gonosz szellemek valóságáról, valamint arról, hogy mi mindent képesek megtenni az ember életében, ennek lehetőségét ők sokkal készségesebben elfogadják és megértik, mint azok a teológusok, akik kétségbe vonják a démonok létezését! Sok ember számára hatalmas megkönnyebbülést jelent annak felismerése, hogy állapotuknak van még egy lehetséges oka.

A betegségeknek ez a hatféle módja nem zárja ki egymást. Például a hosszú távú testi betegségek érzelmi fájdalmakat okoznak és károsítják érzelmi életünket. Egyáltalán nem szokatlan olyan emberekkel találkozni, akik több ilyen problémától szenvednek, ha ugyan nem az összestől. A hosszú távú betegségeknek szinte mindig van démoni dimenziója is, amelyekkel a szolgálat során valamikor foglalkozni kell. Ha a gyógyító szolgálat végzése során ezt nem ismerjük fel, akkor ennek az lehet a következménye, hogy lesznek emberek, akik eleinte jobban érzik majd magukat, de továbbra is magukkal hordozzák több lehetséges tünetek és betegség alapvető okait.

Ha az emberek megértik, milyen okok miatt lehetnek betegek, ez segítséget nyújt nekik annak felmérésében, hogy milyen tényezők működhetnek az életükben. Azt tapasztaltuk, hogy ha már a gyógyító csendesnapok kezdetén elmagyarázzuk ezeket a dolgokat, akkor az emberek sokkal nyitottabbak lesznek arra, hogy odafigyeljenek Istenre, mert felismerik, hogy amit elmondtunk, az valóban fontos és rájuk is vonatkozik.

3. A másoknak való megbocsátás szükségessége

Az Úri Imádság alapján egyértelmű, hogy Jézus a saját bűneink megbocsátását attól tette függővé, hogy hajlandók vagyunk-e megbocsátani mások bűneit! A Máté 6:15-ben Jézus újból kihangsúlyozta ezt a tanítást, amikor ezt mondta: Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket . Kemény szavak ezek a meg nem bocsátó és keserű szívű embereknek, mert senki sem szereti azt hallani, hogy nem kapnak bocsánatot a bűneikre. De Jézus pontosan ezt mondja azoknak, akik nem hajlandók megadni másoknak ugyanazt, amelyre olyan nagy szükségük van Istentől.

Sok ember hajlamos úgy gondolkodni, hogy nem sokat számít az, amit hisznek vagy amit tesznek, mert Isten annyira szeret minket, hogy nem fogja visszatartani bocsánatát és úgyis bebocsát bennünket a mennyek országába.

Az ilyen felfogások azonban nem állnak összhangban az igével, és annak ellenére, hogy vannak, akik azt állítják, hogy fájó lelkű embereknek nem szabad ilyen kemény dolgokat mondanunk, nekem erre az a válaszom, hogy sokkal nagyobb károkat okozunk nekik azzal, ha nem mondjuk el nekik szeretettel azt az igazságot, amelyet Jézus olyan világosan bemutatott életével és tanításával.

A gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy ha nagy szeretettel és együttérzéssel megosztjuk az emberekkel ezt az igazságot, akkor megnyílik előttük a lehetőség arra, hogy meg­bocsás­sanak másoknak, és ők is bocsánatban részesüljenek. Amikor - talán életükben először - megtudják, hogy bocsánatot nyertek, ez a legfontosabb gyógyulás lehet a számukra, ami valaha is történhet velük. Hatalmas megkönnyebbülést élhetnek át, amint az igazság alkalmazása által megtörik az életükben a sötétség erőinek befolyása.

Sok alkalommal szemtanúi voltunk annak, hogy az emberek hatalmas csatákat vívtak a bennük lévő démoni erőkkel, amelyek igénybe vették a rendelkezésükre álló fegyverzetük minden egyes darabját annak érdekében, hogy az emberek ne mondhassák ki a megbocsátás szavait azok felé, akik például szexuálisan bántalmazták őket. A démonok elvették a hangjukat, hogy ne tudjanak beszélni, menekülésre késztették őket és ők elrohantak. Előfordult, hogy az érintett személyeknek elakadt a lélegzetük, mindenféle dolgok elvonták a figyelmüket, hasmenési rohamaik támadtak, begörcsölt az állkapcsuk, fojtogatni kezdték magukat (vagy a szolgáló csoport valamelyik tagját), és a démonok mindent megtettek a bibliai igazságok alkalmazásának megakadályozása érdekében.

Amikor az ember kimondja a megbocsátás szavait, azoknak a démonoknak a hatalma, amelyek a meg nem bocsátás bűnén keresztül irányították őt, megtörik, és sor kerülhet a szabadulásra. Azt hiszem, hogy a megbocsátás alapelvének alkalmazása által több gyógyulást láttunk megtörténni, mint bármely más szellemi szabály betartása által.

Nem mintha az egyház nem ismerte volna korábban ezeket az alapvető igazságokat, egyszerűen csak gyakran nem volt bátorságuk vagy nem volt eléggé szilárd a meggyőződé­sük ahhoz, hogy elmondják az embereknek az igazságot úgy, ahogyan Jézus mondta. Voltak teológusok, akik megpróbálták megváltoztatni Jézus tanítását annak érdekében, hogy elfogadhatóbb legyen a kételkedő, racionális elme számára. De ilyen módon soha nem sikerül elvezetni az embereket a gyógyuláshoz és a szabaduláshoz. Ez csak akkor történhet meg, ha az emberek életében alkalmazzuk Jézus változhatatlan igazságait és az ő tanítását, amely szerint ...változzatok el a ti elmétek megújulása által... (Róma 12:2).

Tanítása során Jézus újra meg újra visszatért a megbocsátás kérdéséhez. Nekem az a személyes véleményem, hogy soha egyetlen tanításából sem maradt ki ez a téma. Egyértelműnek tűnik, hogy a Hegyi Beszéd egy olyan tanítás, amelyre Jézus időről időre visszatért különféle alkalmak során, más és más emberekhez szólva. Nincs szükség semmiféle új tanításra mindaddig, amíg az emberek valóban meg nem értik és meg nem élik azt, amit már megtanultak.

Hiszem, hogy Jézus, amikor tanítványai körében volt, sok alkalommal beszélt nekik más témákról, és mélyebben is kifejtette nekik gondolatait, hogy betekintést adjon nekik azokba a tanításaiba, amelyeknek elfogadására a tömegek még nem álltak készen. Néhány ilyen drága alkalom fel van jegyezve az írásokban, például az az eset, amikor megmagya­rázta nekik a magvető példázatának valódi jelentését (Lukács 8:11-15).

Azt tapasztaltuk például, hogy amikor az emberek nagyon mélyen meg vannak sebezve, akkor először az akaratukkal úgy dönthetnek, hogy megbocsátanak. De amint az Úr továbblép, hogy gyógyulást hozzon a számukra, a felszínre kerülhetnek a fájdalom újabb és újabb rétegei. Vannak olyan emberek, akik szükségesnek érzik, hogy mindaddig folytassák a megbocsátást, amíg már semmi fájdalom nem marad bennük abból, amit a sérülés kapcsán átéltek.

Amikor Simon megkérdezte Jézustól, hogy milyen gyakran kell megbocsátanunk, akkor Jézus válaszát: hetvenszer hétszer , ugyanolyan könnyen alkalmazhatjuk arra, hogy sokszor meg kell bocsátanunk ugyanannak az embernek ugyanazért a sérelemért (amikor a felszínre kerülnek a fájdalom különféle szintjei), mint arra a helyzetre, amikor sok különféle sérelemért kell valakinek megbocsátanunk.

4. A saját bűneink megvallása és bocsánata

Miután nem bocsátottunk meg másoknak, a démoni erők és a betegségek legerősebb okai valószínűleg a rejtett és meg nem vallott bűnök. Sok rejtett bűn, amely az emberek életét mérgezi, sok-sok évre, akár a gyermekkorra is visszanyúlhat. Sok embert sújt bűntudat, és ők titokban azt hiszik, hogy ezek a bűnök - amelyek között gyakran szexuális bűnök is szerepel­nek - annyira súlyosak voltak, hogy soha nem részesülhetnek bűnbocsá­natban. Az 1János 1:9 nagyon fontos igevers, és nagyon szeretjük ezt idézni azoknak, akik tudják, hogy vétkeztek. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól . Ez az ige keresztények számára hangzott el, tehát János számított arra, hogy keresztények is bűnbe eshetnek. És ez nyilvánvalóan így is van. Szerencsére azonban Isten kegyelmes volt, és megtette a megfelelő lépéseket bűnös természetünk ügyében. De vannak olyan alkalmak, amikor a bűn következményei miatt az ember megbetegedhet vagy démonizálódhat - vagy mindkettő is bekövetkezhet -, és nem csak Isten bűnbocsánatára van szüksége.

A Jakab 5:16-ban leírt igét sok keresztény még nehezebben tudja elfogadni, mint az 1János 1:9-et. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meg­gyó­gyul­ja­tok A legtöbb ember hajlamos azt gondolni, hogy bűnei személyes jellegűek és a saját magán­­ügyük, és hogy elég Istennek megvallani ezeket, köszönik szépen, nem kérnek a bűn­vallásból. Nem könnyű valaki másnak elmondani azt, amit tettünk. Gyakran túlságosan szégyelljük magunkat ahhoz, hogy elmondjuk. Jakab azonban ebben a fejezetben felrajzol előttünk egy beteg embert, aki magához hívja a véneket, hogy megkenjék őt olajjal. Meg kell vallanunk bűneinket, mielőtt a gyógyulás megtörténhetne.

Ennek oka az, hogy a betegség időnként a bűn következménye, és az ilyen esetekben először a bűnnel kell leszámolni. Isten időnként azért engedi meg, hogy megbetegedjünk, hogy felhívja valamire a figyelmünket és világosan szólhasson hozzánk. Isten nem küld ránk betegségeket, de alkalmanként megengedi, hogy megbetegedjünk a személyes bűneink és a bukott világ bűneinek következményeként, amelyben élünk. Ha folyamatosan elkövetünk valamilyen bűnt, az démonok belépési pontjává válhat, és a démonok gyakran hoznak magukkal betegségeket.

Lelkigondozói szolgálatunk során azt tapasztaltuk, hogy ha nyíltan beszélünk a múlt bűneiről és megengedjük, hogy ezek napvilágra kerüljenek, de nem ítélkezünk, akkor ez nagyon fontos lépés az embereknek a szabadulásra való felkészítésében.

Vajon miért tekinti Isten annyira fontosnak a bűnvallást? Hiszem, hogy ennek több oka is van:

a) Abban az áldásban részesülünk, hogy tudni fogjuk: van legalább egy ember, aki minden rosszat tud rólunk, mégis szeret bennünket.

b) Az gátol meg minket a legjobban attól, hogy a jövőben bűnöket kövessünk el, hogy van valaki, aki már tud a gyengeségünkről.

c) A gyógyító és a szabadító szolgálatot megerősíti az a bibliai alapelv, hogy ketten vagy hárman imádságban megegyeznek valamiben (Máté 18:19).

d) Nem jelent majd akkora veszélyt a számunkra a megtévesztés lehetősége, ha egy istenfélő és Szent Szellemmel betöltött ember tud a bűneinkről és szükség esetén hajlandó segíteni azzal, hogy felelősségre von minket.

e) Nagyon gyakran valamilyen bűn rejtőzik annak a démoni erődítménynek a gyökerénél, amellyel megpróbálunk leszámolni, és a szabadulás érdekében gyakran szükségünk van segítségre ennek legyőzéséhez.

f) Feltehetően szükség lesz más területen is gyógyulásra, például érzelmi gyógyulásra.

Annak ellenére, hogy Isten szuverén módon, bárkinek a beavatkozása nélkül is meggyógyíthat minket, Jézus mégis arra utasította tanítványait, hogy menjenek el és gyógyítsák meg a betege­ket, és mi is azt tapasztaltuk, hogy a mások által végzett mélyreható szolgálat általában hatékony és eredményes, ezenkívül bevon a szolgálatba egy objektív harmadik felet, aki képes meghallani, mit mond Isten a beteg embernek.

Például a gazdag ifjúnak szembe kellett néznie saját szívének bűnével, ugyanis jobban szerette a vagyonát, mint Istent. A bűnöknek le kell lepleződniük, meg kell azokat valla­nunk, meg kell térnünk és le kell számolnunk azokkal. Utána a gyógyító és a szabadító szol­gála­tot sokkal nagyobb meggyőződéssel lehet lefolytatni arra nézve, hogy a szolgálat hatékony, eredménye pedig tartós lesz.

Nagy kiváltságot és felelősséget jelent valakinek a bűnvallását meghallgatni. Elengedhe­tetlen, hogy az a személy, akit erre felkérnek, teljesen megbízható legyen, és soha ne pletykálkodjon az emberek bűneiről, magatartásában soha semmilyen mértékben ne legyen ítélkező, és legyen alázatos.

Azokban az egyházakban, ahol a bűnök megvallása hagyományos módon beépül a keresztény gyakorlatba, ez általában nem jelent problémát, és könnyen megértik, miért fontos ilyen módon leszámolni a bűnökkel. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ha a bűnvallást inkább csak hagyományból gyakorolják, és nem a szív őszinte reagálásaként a bűnök felismerésére, akkor a bűnvallás gyakorlata a bűnbocsánat és a gyógyulás akadályává válhat!

Lehet, hogy ez keménynek tűnik, de a kulcs a megvallás szó jelentésének megértés­ében található. Az, hogy megvalljuk bűneinket Istennek (vagy valaki másnak) nem azt jelenti, hogy elmondjuk Istennek, milyen rossz dolgokat tettünk. Az a helyzet, hogy Isten mindentudó, és már mindent tud a bűneinkről! A megvallás szó többet jelent annál, mint hogy egyszerűen elmondjuk Istennek a bűneinket.

Ha bűn történt, azt valakinek magára kell vállalnia. Az embereknek fel kell ismerniük, mi az, amit rosszul tettek, és el kell dönteniük, hogyan hozzák helyre a dolgot, ha mások is érintve vannak a helyzetben és ha vannak a dolognak következményei.

A megvallás szó elsődleges jelentése az, hogy egyetértünk Isten ítéletével, amelyet az elkövetett bűnről meghozott, elismerjük, hogy a bűn cselekvése lázadás Isten ellen és meg­térünk bűnös viselkedésünkből (elfordulunk attól). A megvallást túlságosan gyakran nem csele­ke­detnek, hanem valami kimondott dolognak tekintik, amellyel az emberek csak megpróbálják megnyugtatni a lelkiismeretüket, de nincs bennünk valódi szándék arra nézve, hogy elforduljanak a bűn folytatásától.

Jézus azt tanította nekünk, hogy mindig meg kell bocsátanunk felebarátainknak, még hetven­szer hétszer is, és miközben ezzel azt is mondja, hogy ő is ennyire megbocsátó velünk szemben, fáj a szíve azt látva, hogy mi továbbra is megmaradunk a bűnben. Eljöhet az az idő, amikor állítólagos megvallásunk üres vallásos gyakorlattá válik, ami az új élet magva helyett a szellemi halál bűzét hordozza magában. Mert a megvallásnak a szívből kell fakadnia.

5. Megbocsátás saját magunknak

Valamennyien követtünk el hibákat, súlyos hibákat is, amelyek különféle módon meg­sebeztek bennünket. Összejöveteleinken gyakran megkérem az embereket, hogy emelje fel a kezét az, aki már valaha is így szólt magában: Ezt soha nem bocsátom meg magamnak . Mindig meglepetésként hat az emberek számára, hogy a jelenlévőknek több mint a fele megkötözte magát ilyen kijelentésekkel.



Még az is megtörténhet, hogy átkokat helyezünk saját magunkra azáltal, hogy megkö­tözzük magunkat olyan múltbeli eseményekkel, amelyekért nem vagyunk hajlandók meg­bocsátani saját magunknak. Ezzel nyíltan engedélyt adunk az ellenségnek arra, hogy bűntudatban tartson bennünket azért, amit elkövettünk.

Nem meglepő tehát azt látni, milyen gyakran meg kell szabadítanunk az embereket az átok szellemétől, amely az ilyen hozzáállásuk miatt lépett be az életükbe. Az ige azt mondja, hogy amikor Jézus meghalt a kereszten, akkor megváltott minket a törvény átkától, átokká lévén értünk... (Galácia 3:13). Jézus a Golgotán leszámolt minden egyes átok következ­mé­nyeivel, amelyeket az ellenség ránk helyezett, és ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani saját magunknak, akkor ezzel megvetően elutasítjuk azt, ahogyan Jézus a kereszten gondoskodott rólunk.

Az átkok és azok működésének megértése a szabadító szolgálathoz elengedhetetlen. Az átok lényegében egy olyan dolog, amit saját magunk vagy mások ellen kimondunk vagy meg­teszünk, és ami jogot ad a démonoknak arra, hogy hatalmat gyakoroljanak az emberek fölött.

Az átkok gyakran valakinek a rosszindulata által hatnak. Működésbe léphetnek varázslás vagy gyűlölet által, amelyet valaki embertársa iránt magában táplál. Azok a szavak, amelyeket a vallásos emberek Mária Magdaléna ellen kimondtak, amiért a drága kenetet kiöntötte Jézusra, valójában átkok voltak. Ha Jézus nem dicséri meg őt azonnal tettéért, és nem fordítja vissza vádolóira mindazt, amit mondtak, akkor ezek az átkok nyílként fúródnak a szívébe és mindörökre ott is maradnak.

Saját magunkat is átok alá helyezhetjük azzal, ha úgy döntünk, hogy nem bocsátunk meg magunknak valami olyasmit, amelyet Isten - ha megvallottuk -, már megbocsátott nekünk. A Sátán nagyon örül, ha továbbra is hibáztatjuk magunkat a múltban elkövetett hibáink miatt. Biztos vagyok abban, hogy Jézus - feltámadása után - látta Simon Péternél ennek veszélyét. Számomra nem kétséges, hogy ha Jézus ekkor nem megy oda hozzá és nem ad neki újból megbízatást, akkor Péter megkeseredett öreg halászként végzi, és miközben szorgalmasan végighúzza hálóját a Galileai-tengeren, azon tűnődik, mi is lehetett volna belőle. Átok alá helyezte volna saját magát azzal, hogy soha nem bocsátja meg magának azt, hogy keresztre feszítése előtt háromszor is megtagadta Krisztust.

Ha megbocsátjuk magunknak azokat a hibákat, amelyeket a múltban elkövettünk, az egy felszabadító élmény, amely kikezdi sok démoni erő gyökerét. Az ezt követő szabadulás mélységes gyógyulást hozhat az ember életében olyan területeken, amelyeknek felszínesen nézve semmi közük sincs ahhoz, hogy az érintett személy vádolta önmagát. A valóságban azonban az a helyzet, hogy a Sátán nem tiszteli az embert, és ha bűnt követünk el, akkor ezt mindig ki is használja arra, hogy démonokat juttasson be az életünkbe.

6. "Megbocsátás" Istennek

Azért tettem idézőjelek közé a megbocsátás szót, mert lehetetlen, hogy Isten vétkez­zen, ezért a valóságban soha semmit nem kell neki megbocsátanunk. Mégis nagyon sok olyan emberrel találkozom, akik Istent hibáztatják bizonyos dolgokért, amelyek elromlottak, és egész életükben őt tartják felelősnek valami olyasmiért, ami vagy a saját bűneik, vagy mások bűneinek a következménye volt. Nagyon gyakran olyan eseményekért hibáztatják Istent, amelyek annak a következményei, hogy a világ ma a Sátán karmai között van.

Nagyon sok ember az események kötelékébe kerül, ha az életében bekövetkezik valamilyen katasztrófa vagy személyes tragédia. Ez átokként telepedhet az életére. Ha valaki Istent hibáztatta olyan dolgokért, amelyekért nem Ő a felelős, akkor az a megoldás, hogy meg kell térnie, meg kell bocsátania annak az embernek, aki valójában a bűnt elkövette (ha van ilyen ember), és el kell mondania a Sátánnak, hogy semmiképpen nem engedi meg, hogy bármilyen támadás következményeként démonok léphessenek be az életébe. Jób könyvének első néhány fejezete nagyon tanulságos ebben a tekintetben. Ezek a fejezetek magyarázatul szolgálnak sok állítólagos 'természeti katasztrófa okára.

7. Isten elfogadása olyannak, amilyen

Isten Isten. Az ember hiába szeretné, nem tudja megváltoztatni az ő jellemét. Mindig hű volt és hű marad saját magához, az ő beszédéhez és az ő természetére vonatkozó kijelentésekhez, amelyeket az ő Fiában, Jézusban láthattunk.

Sajnálatos módon van nagyon sok olyan ember, aki nem képes elfogadni Istent, hanem megalkotta saját karikatúráját arról, hogy szerinte hogyan kellene viselkednie Istennek és milyennek kellene lennie, és aztán azt az Istent imádja, akit a saját elméjében megalkotott. Ez nem egyéb, mint a bálványimádásnak egy formája, amikor az ember fából vagy kőből bálványokat készít, felruházza bizonyos tulajdonságokkal, kidolgoz egy hitrendszert, amely ahhoz a bálványhoz kapcsolódik, aztán az attól való félelemben éli az életét, nehogy megbántsa azt az istent, amelyet a saját kezével alkotott meg.

Ilyenkor az történik, hogy a démonok felütik szálláshelyüket a bálvány felett, magukra öltik azokat a jellemvonásokat, amelyekkel az ember a bálványt felruházta, majd megjutalmazzák vagy megbüntetik a bálvány imádóit annak megfelelően, hogy kielégítették-e annak a bálványnak a démonikus követeléseit, amely az istenükké vált. Aztán az imádók dé­mo­ni­zá­lód­nak egy olyan szellemtől, amely a bálvány uralkodó szellemének irányítása alatt áll.

A görögök és a rómaiak, akiknek sok bálványistenük volt, intelligens emberek voltak. Nem lett volna ilyen könnyű rávenni őket a bálványok ilyen széles körének imádására, ha a bálványok mögött meghúzódó démonok nem cselekedtek volna értük és ellenük ilyen módon. Ha a dolgok rosszra fordultak, akkor azt feltételezték, hogy megbántották az istenüket, ezért ki kell őt engesztelniük valamilyen áldozattal, vallási gyakorlattal vagy ajándékkal.

A bálványimádásnak ez a teljes ciklusa, amely a megbékítés egy formája, pusztító hatású arra az élő kapcsolatra nézve, amelyre Isten vágyakozik az ő népével. Amikor Jézus meghalt a kereszten érted és értem, akkor megfizette azt az árat, amelyet Isten 'követelt az ember bűnös engedetlenségéért. Nincs helye semmiféle további áldozatnak vagy kibékítés­nek. Jézus erről ezt mondta a kereszten: Elvégeztetett! (János 19:30).

Amikor tehát az emberek - gyakran arra irányuló kísérletként, hogy kiengeszteljék Istent a saját bűneikért - beleesnek a vallásosság csapdájába, ezzel valójában azt mondják Istennek, hogy amikor nagy-nagy szeretetből odaadta az Ő egyetlen Fiát, hogy meghaljon a kereszten, akkor ez az áldozat nem volt elégséges.

Amikor azt látom, hogy az emberek újra meg újra fogadalmakat tesznek Istennek annak közvetlen következtében, hogy megpróbálják kiengesztelni őt a saját bűneikért, egyre jobban és jobban megértem, mennyire gyűlölheti Isten a vallásosságot, amely csak arra szolgál, hogy eltakarja az ember bűnös szívét, amely képtelen nyugalmat találni az élő Istenben. Ésaiás könyve első fejezetének üzenete nem változott és nem évült el!

Ez a téma sokkal mélyebb és sokkal alapvetőbb, és nem az a kérdés a lényege, hogy Mit tehetek azért, hogy Isten elfogadjon engem? A kérdés akörül forog, hogy az ember - nem félelemtől, hanem szeretettől motiválva - nyugalmat talál abban, amit Isten már megtett, és tudatos döntésével Istent választja, önmagáért, és nem azért, mert nem meri ezt nem megtenni. A kérdés így hangzik: Kit szeretsz valójában?

Az a férfi vagy nő, aki csak azért marad hűséges házastársához, mert fél attól, hogy partnere mit mondana vagy tenne akkor, ha hűtlensége esetleg valamikor kiderül, az folyamatosan a házasságtörés elkövetésének veszélyében él. Mert az a férfi vagy nő, aki valóban szereti a társát és elkötelezte magát mellette, azt fogja tapasztalni, hogy ez valódi védelmet jelent a hűtlenség lehetőségével szemben.

Az Ószövetség úgy írja le Isten népét, mint akik szellemi házasságtörést követtek el azzal, hogy idegen istenekhez fordultak. Ha valaki nem Isten szeretetébe vetette szívének horgonyát, akkor ahhoz a férfihoz hasonlóan, aki nem biztos a feleségében, arcra fog borulni más istenek lába előtt és imádni fogja azokat. Ha valaki egy másik, vagyis hamis istennek adja a szívét, az szellemi házasságtörésnek minősül. Végeredményben minden szellemi házasságtörésnek az a lényege, hogy az igaz és élő Isten helyét démonok foglalják el.

Ha úgy szolgáljuk Istent, hogy akár csak részben is félelem motivál minket szeretet helyett, akkor valójában folyton arra várunk, mikor jönnek el azok a gonosz napok, amelyek Pál szerint biztosan el fognak jönni (Efézus 6:13). Jóllehet szükség van arra, hogy legyen bennünk egy szent és helyénvaló félelem az élő Isten felé, ha kizárólag a félelem motiválja az Isten és ember közötti kapcsolatot, akkor ez a kapcsolat nem lehet egészséges.

Talán a kedves olvasó úgy véli, hogy messze eltértünk azoktól, akiknek szabadulás általi gyó­gyulásra van szükségük. De a fenti fejtegetésünk sokkal közelebb áll az eredeti témánkhoz, mint sok ember gondolná. Például nagyon sok olyan ember fordul hozzánk segítségért, akik félelemmel és rémülettel reagálnak, ha elkezdünk úgy beszélni Istenről mint a mi szerető Atyánkról. Számukra az apa egy olyan valaki, aki igazságtalanul és kegyetlenül bánik velük, bántalmazza, sőt még meg is bünteti őket, pedig nem is követtek el semmit.

Jól emlékszem egy nőre, aki gyötrődve felkiáltott: Ne beszélj nekem arról, hogy Isten Atya! Hangjából csak úgy sütött a gyűlölet. Gyűlölte az apját, aki elmondhatatlanul gonosz dolgokat tett vele. Azt hitte, hogy ha Isten Atya, akkor hasonló lehet az édesapjához, csak még sokkal rosszabb kiadásban. Nem tudta meglátni Isten szeretetteljes természetét, mert azt a sok gonoszságot, amelyet az apja elkövetett ellene, kivetítette Istenre. Nem egy olyan Istent imádott, akihez szeretettel tudott volna viszonyulni, hanem egy olyan Istent, aki előtt reszketett a rémülettől és a félelemtől. A teljesség felé vezető útjának nélkülözhetetlen állomása volt az, hogy meg kellett térnie abból a bűnéből, hogy ilyen elképzelései voltak Istenről, meg kellett bocsátania édesapjának, meg kellett szabadulnia az Istentől való félelem szellemétől, majd érzelmeinek meg kellett gyógyulniuk.

Jézus nem azért mondta el a tékozló fiú történetét (Lukács 15:11-32), hogy bemutassa, milyen az, amikor egy bűnös visszatér Istenhez, hanem sokkal inkább azért, hogy szemlél­tesse Isten valódi természetét. Biztos vagyok abban, hogy az a tömeg, amely azon a napon őt hallgatta, arra számított, hogy a fiúnak kemény vádló szavakat kell majd végighallgatnia, amikor egy ilyen gonosz és pazarló kaland után hazatér.

De nem így történt. Az édesapa tárt karokkal fogadta őt, odaszaladt hozzá, megölelte és örömmel visszafogadta a házába. Ez a történet nagyon pontosan leírja Isten, az Atya valódi természetét. Ha meglátjuk, milyen is ő a valóságban és odafutunk a karjaiba, az az egyik legnagyobb biztonságot nyújtó és leginkább felszabadító hatású gyógyulási átélés.

Mások olyan jellemet vetítenek ki Istenre, amely alapvetően egy szellemi szemfényvesz­tés némi keresztény felhangokkal! Ezek az emberek nem tudnak mit kezdeni például azzal, amit Jézus mondott, amikor Tamás kérdésére válaszolt a helyes útról: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam (János 14:6). Ezért ők megadják magukat egy démoni megtévesztésnek, és kitalálnak maguknak egy olyan Istent, aki megengedi nekik azt a gondolkodásmódot, hogy minden őszinte szellemi út a mennybe vezet. Az univerzalizmus egyik ágát képviselik, amely természetesen eretnekség, és olyan jellemvonásokat tulajdonítanak Istennek, amelyek teljes egészében idegenek a Bibliától.

Ezeknek az embereknek meg kell szabadulniuk azoktól a vallásos szellemektől, amelyek az Istenhez vezető állítólagos egyéb utakat az ellenőrzésük alatt tartják. Aztán el kell fogadniuk egy teljesen más szemléletet arról, hogy ezek a szellemek vajon Istentől, vagy az ellenségtől származnak-e. Az ember csak akkor tudja elhinni, ha át is éli, milyen szörnyű gyűlöletet tudnak tanúsítani a démonok, amikor leleplezzük őket.

Az emberek fejében ugyanolyan sok téves elképzelés él Isten jelleméről, mint ahány eretnekség és hamis vallás létezik. Az ilyen jellegű hozzáállásokból és hitrendszerekből való megtérés nélkül sok ember a démoni erődítmények foglya marad.

Egy alkalommal egy férfi felé szolgáltam, aki nagyon megdöbbent, amikor démonok nyilvánultak meg benne, de nem akartak elmenni. Szellememben tudtam, hogy a démonok­nak valamiféle hamis hit ad jogot arra, hogy ott maradjanak. A férfi már megtagadta a New Age mozgalmat, amelynek követője volt, és a New Age szelleme volt az, amely gúnyolódott velünk.

A további beszélgetések során kiderült, hogy a New Age mozgalomhoz való elkötele­zett­sé­gé­nek részeként eltökélt vegetáriánus lett. Az étkezés tekintetében Pál világosan leszögezi, hogy: Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal (1Timóteus 4:4). Hiszem, hogy a vegetáriánizmus az ellenség megtévesztése, amely szellemi kötelékeket helyezhet az emberre.

Megkértem őt, hogy tagadja meg a vegetáriánizmust. Erre ő nem volt hajlandó, és azt mondta, hogy szerinte ennek nincs semmi jelentősége. Újból megpróbáltam őt megszabadí­tani, de sikertelenül. Újból feltettem neki a kérdést: Hajlandó vagy megtagadni a vegetá­riániz­must? Ekkor már annyira kétségbeesetten szeretett volna megszabadulni, hogy úgy döntött, életét teljesen összhangba hozza Isten igéjével. Csak nagy nehézségek árán tudta kimondani azokat a szavakat, amelyekkel korábbi hitét megtagadta. Ezután a New Age szelleme megnyilvánult, és a férfi azonnal megszabadult. Jó kis lecke volt ez mindkettőnk számára.

Az Isten igéjében megírt igazságok, valamint Isten jellemének és természetének elfogadása, amint az írások elénk tárják és amint Jézus életében látjuk, ezek alkotják azt az alapot, amelyre felépíthetjük a gyógyítás és a szabadítás szolgálatát. Ha eretnek tanításokkal játszadozunk, akkor nem számíthatunk arra, hogy Isten megáld bennünket. Aki a tűzzel játszik, könnyen megégetheti magát.

8. Meg kell engednünk Istennek, hogy elfogadjon minket

Annak ellentéteként, hogy el kell fogadnunk Istent olyannak, amilyen ő a valóságban, azt is meg kell engednünk, hogy ő elfogadjon minket olyannak, amilyenek vagyunk. Az üdvösség ajándék, amit csak elfogadni lehet, kiérdemelni nem. Jézus azért ontotta ki az ő vérét, hogy megszabadulhassunk. Isten mindenét odaadta a megváltásunkért. Az Amint vagyok kezdetű régi himnusz tökéletesen kifejezi az evangéliumokban leírt teológiát.

Bármilyen helyzetben vagy állapotban legyünk is, ha meghalljuk és elfogadjuk az evangé­liumot, Jézus Krisztus által úgy megyünk oda Istenhez, amilyenek vagyunk. Semmit sem tudunk tenni annak érdekében, hogy kiérdemeljünk egy helyet a mennyben vagy hogy megvásároljuk az üdvösségünket. A kereszt egyik csodájaként senki sincs kizárva abból, hogy részesülhessen Isten kegyelmének ingyenes ajándékában. Ehhez csak arra van szükség, hogy felismerjük és megvalljuk a bűneinket.

Sajnálatos módon vannak olyan emberek, akik képtelenek elfogadni az ingyenes kegyelmet, mert már annyira hozzászoktak ahhoz, hogy mindent meg kell vásárolniuk (ami ingyen van, az bizonyára rosszabb minőségű), vagy ahhoz, hogy gazdagságukkal, meg­jele­nésükkel, ruházatukkal vagy személyiségükkel elkápráztassák az embereket! Meghallgatják az evangé­liumot, felismerik, hogy bűnösök, végignéznek magukon és meglátják, micsoda szellemi zűrzavarban vannak, mire elrohannak, hogy megpróbálják rendbehozni magukat, hogy elfogad­hatóak legyenek Isten számára! Az ilyen imázsfejlesztő tevékenységek köre a kórushoz való csatlakozástól a vasárnapi iskolában való tanításig terjedhet.

Annak ellenére, hogy az ilyen jellegű tevékenységek rendkívül dicséretesek, ha ezeket az motiválja, hogy az ember megpróbálja kivívni Isten elismerését, akkor egészen pontosan semmit sem érnek az ő szemében! Senki sem tudja elfogadhatóvá tenni magát Isten számára. Egy másik régi himnusz, amelyet általában húsvétkor szoktunk énekelni, szintén tökéletesen kifejezi az evangéliumnak ezt az aspektusát:



Senki sem volt elég jó ahhoz,
Hogy kifizesse a bűn árát.
Csak ő tudta megnyitni a mennyek
Kapuját, és beengedni minket

Ha az üdvösségről van szó, akkor az Atyát csak egy dolog érdekli, ez pedig az igazság köntöse, amelyet a kereszten kiontott vérével Jézus szerzett meg a számunkra. Ha az emberek kényszerítve érzik magukat arra, hogy megpróbálják elfogadhatóvá tenni magukat Isten számára, mert annyira szégyellik magukat, amikor tudatára ébrednek a bűneiknek, akkor ennek hátterében általában démoni erődítmények vannak. Nagyon gyakran találkozunk olyan emberekkel, akiket múltjuk kötelékében tart a bűntudat, a szégyen, önmaguk elutasítása, vagy valamilyen más probléma. Ennek démoni kötelék lesz a következménye, és ilyenkor szabadulásra és érzelmi gyógyulásra van szükség.

9. Önmagunk elfogadása

Isten teremtett minket olyannak, amilyenek vagyunk, és valamennyien különlegesek vagyunk a számára. Ha nem fogadjuk el, nem kedveljük, vagy akár gyűlöljük is azt a személyiséget, akik vagyunk, akkor ezzel valójában azt állítjuk, hogy Isten hibát követett el, amikor megalkotott bennünket. Ez bűn. Nagyon sok embernek nagyon nagy szüksége van arra, hogy meggyógyuljon és megszabaduljon olyan problémáktól, amelyeknek gyökere önmagának elutasítása.

Önmagunk elutasítása egy olyan átokká válik, amelynek következményei szinte fel­mér­he­tet­le­nek. Ebből a gyökérből nagyon sokféle betegség kinőhet és nagy bizonytalanságot okoz. Szé­les­re tárja a kaput a démonok előtt. Önmagunk elutasítása szellemi cselekedet (ne felejtsük el, hogy elsősorban szellemi lények vagyunk, akiknek Isten lelket adott, és ideiglenesen testben élünk). Kiszolgáltatottá teszi az embert a démonok számára, amelyek így beléphetnek az ember életébe és lehetőséget kapnak arra, hogy irányításuk alá vonják őt.

Önmagunk elutasítása gyakran annak a következménye, hogy mások elutasítanak bennünket. Ez az elutasítás nagyon sok érzelmi és szellemi gyötrelmet okoz. A démoni erők mindig meg­pró­bál­ják kihasználni, ha valaki sebezhetővé vált mély érzelmi gyötrelmek számára.

Vannak gyermekek, akiket már fogantatásuk pillanatában sem akartak. Szellemük már az anyaméhben megérzi az elutasítást. Amikor megszületnek, már akkor tudják, hogy csak nyűgöt jelentenek szüleik számára. Elutasítják magukat, mivel szívük mélyén már nem hiszik, hogy egyáltalán a világon kellene lenniük. Azt érzik, hogy meg sem kellett volna születniük.

Mások merészeltek fiúnak születni, amikor a szüleik lányt akartak, vagy fordítva. A gyermek érzi ezt a csalódást, és ha a szülők nem hajlandók vagy nem képesek rendbehozni ezt a helyzetet azáltal, hogy megtérnek ebből a hozzáállásukból, akkor megtörténhet, hogy a gyermek később elutasítja a saját nemét. Ez az egyik lehetséges oka a homoszexualitásnak vagy a leszbikusságnak.

Vannak gyermekek, akiknek testi felépítése, külső megjelenése, intelligenciája vagy a sportban tanúsított képességei elmaradnak attól, amivel más gyermekek rendelkeznek. Ők azt érzik, hogy összehasonlítják őket, és elkezdenek kritikusan tekinteni saját magukra. Aztán felismerik, hogy az, amit átélnek, annak a következménye, hogy ők milyenek, ezért elutasítással viszonyulnak lényük azon vonatkozása felé, amely a problémáikat okozza.

A felnőttek ugyanilyen kegyetlenül viselkedhetnek azokkal, akik magasak, vékonyak, kövérek, vagy nem igazán jó megjelenésűek, és az ennek következtében fellépő ön-elutasítás életmóddá válik. Azok, akik a skála másik végén helyezkednek el, meggyűlölhetik saját szép­ségüket vagy alakjukat, mert akaratuk ellenére folyton felhívják magukra a figyelmet, sőt szépségük természetellenes hízelgéshez, szexuális molesztáláshoz vagy nemi erőszakhoz is vezethet.

Bármi legyen is önmagunk elutasításának a forrása, és bármennyire is érthető ennek oka, akkor is bűnként meg kell vallani. Utána lehet csak megszabadulni azoktól a démonok­tól, amelyek bejutottak a személy életébe, és belső gyógyulást nyerni, amelyre mindig szükség van a szabadító szolgálat mellett.

Vannak, akik nagyon nehéznek találják, hogy meg kell változtatniuk önmagukat elutasító gondolkodásmódjukat és viselkedésüket, amely az egész addigi életüket meg­hatá­rozta. Sok embernek le kell számolnia egy hamis démoni személyiséggel, amely kihasználta szívük hoz­zá­ál­lását arra, hogy egy olyan személyiséget és fontosságtudatot adjon az érintett személynek, amely teljes mértékben eltér Isten terveitől és céljaitól. Ezek a démoni szemé­lyiségek gyakran annyira összefonódnak a valódi személyiséggel, hogy szétválasztásukhoz gyakorlott lel­ki­gon­do­zás­ra és a szellemek megkülönböztetésének ajándékára van szükség.

A teremtésről alkotott helyes szellemi felfogás elsajátítása, vagyis annak meglátása, hogy szellemi lények vagyunk, akiket Isten már a világ teremtése előtt kiválasztott (Efézus 1:4), és annak felismerése, hogy ebben a bukott világban az ellenség különféle torzulásokat idéz elő, hatalmas szellemi lépés. Egyszerűen annak felismerése, hogy Istennek volt egy terve és célja, amikor megalkotott minket, és ha hit által elfogadjuk azt a személyiséget, akik vagyunk, az elég ahhoz, hogy az ellenség szorítása megszűnjön életünk sok olyan területén, ahol az ellenség győzelmeket arathatott.

Időnként arra kérem az embereket, hogy hangosan mondjanak el egy ehhez hasonló kijelentést:

Én különleges vagyok. Isten teremtett engem saját magának, és hálát adok neki azért a szellemért, lélekért és testért, amelyet nekem adott. Elfogadom ezeket mint Isten ajándékait, és megtérek minden helytelen hozzáállásból, amellyel hozzájuk viszonyul­tam. Feltétel nélkül megbocsátok mindenkinek, aki olyan dolgokat gondolt, mondott, vagy tett velem kapcsolatban, amelyek miatt én elutasítottam saját magamat. Most újból odaszánom az életemet annak, aki megalkotott engem, és örvendezem az ő jóságában.

Ha valaki a szívéből mondja el ezt az imádságot, az megváltoztathatja az életét, és hatékonyan aláássa a démoni erődítményeket. Hiába erőlködünk, ha megpróbálunk kiűzni démonokat a gyógyulás megfelelő alapjainak lerakása nélkül.

10. Mások elfogadása

Az emberi természetnek van egy magasztos törvénye, amely minden emberre vonatko­zik. Ha elfogadsz másokat olyanoknak, amilyenek, akkor még elfogadhatóbbá válnak. Ha elutasítod őket, akkor még kifogásolhatóbbá válnak. Az elutasított személy egy fájó szívű személy. Az elutasított személy gyakran irracionálisan viselkedik, és kirobban, ha mások elutasítják vagy megbántják.

De nem mindig könnyű elfogadni az embereket olyanoknak, amilyenek. A miatt a mód miatt, ahogyan bizonyos emberek a múltban viszonyultak hozzánk, különösen akkor, ha kellemetlen dolgokat mondtak nekünk vagy tettek velünk, néha nagyon nehéz elfogadni őket és abbahagyni kritizálásukat. Ha megtanuljuk elfogadni azokat az embereket, akik megbántottak bennünket, ugyanakkor elutasítani azt a bűnt, amelyet viselkedésükkel elkövettek, akkor nagy lépést tettünk annak érdekében, hogy személyiségünk a jövőben ép maradjon.

Jézus arra bátorított minket, hogy ne ítéljünk el, ne kritizáljunk és ne vádoljunk másokat (Máté 7:1). Ez nem azt jelenti, hogy szemet kell hunynunk teljesen elfogadhatatlan visel­kedés­módok felett, hanem azt jelenti, hogy viselkedésük ellenére továbbra is szeretet­teljes módon viselkedünk velük. Jézus a 2. versben továbbmegy és ezt mondja: Isten ugyanúgy fog titeket megítélni, ahogyan ti megítéltek másokat, és ugyanazokat a szabá­lyokat alkalmazza veletek szemben, mint amelyeket ti alkalmaztok másokkal szemben.

Mi történik tehát a démoni világban, ha kritizáljuk és elítéljük az embereket, ahelyett hogy elfogadnánk őket?

Először is: bűnös magatartásunkkal megnyitjuk magunkat arra, hogy az ellenség, vagyis a vádló munkáját végezzük, és egy idő elteltével kritikus emberként fognak minket ismerni. Ha együttműködünk az ellenséggel, akkor ezzel behívunk egy démont és felkérjük őt arra, hogy bizonyos jellemvonásaival és tevékenységeivel telepedjen rá személyiségünkre!

A démonok jelenléte soha nem szolgálhat mentségül a bűnök elkövetésére. Vala­mennyien szabad akarattal rendelkezünk ahhoz, hogy döntsünk, és teljesen mindegy, mekkora nyomást helyez ránk egy démon, mindig meg lehet találni a kísértésből kivezető utat, ha valóban keressük. Minden az akaratunkon múlik. De valódi megtérés és szabadulás nélkül mindig hatalmas küzdelmeket kell megvívnunk.

Másodszor: a Sátán potenciális ügynökei leszünk, és elkezdjük az ő nyilait lövöldözni. Ha megbántunk másokat éles megjegyzéseinkkel és nem kezeljük megfelelően az okozott fájdalmakat, akkor akaratlanul is démonok átadódásának eszközei leszünk, és a méltatlanul kritizált személy életébe belépést nyerhet egy gonosz szellem.

Sok házassági kapcsolat megfeneklik azért, mert az egyik fél folyamatosan megjegyzé­seket tesz a másikra, akár nyíltan, akár a tekintetével vagy burkolt célzásokkal, és ilyen módon kritizálja és ítélgeti a házastársát. Ez évekig is eltarthat, míg végül az örökös kritizálásnak és ítélgetésnek kitett házastárs nem bírja tovább elviselni ezt a helyzetet és váratlanul bejelenti, hogy elmegy. De valószínű, hogy a házasság már évekkel korábban szétesett a sok száz apró, de halálos pillantástól és megjegyzéstől. A kívülállók csak ritkán tudnak azokról a mérgezett nyilakról, amelyek végül szétzúzzák a kapcsolatot.

A rosszindulatú kritikus magatartás a manipulálás és az irányítás egy körmönfont formája. Ha azt csinálod, amit én akarok, akkor nem foglak megbántani a megjegyzéseim­mel. Ezt persze nem szokták nyíltan kimondani a kapcsolatokban, de ez a fenyegetés rejtőzik az ilyen magatartás mögött. Az ilyen jellegű irányítást varázslásnak nevezzük (1Sámuel 15:23), mert ez lázadás Istennek az emberiséggel kapcsolatos tervei és céljai ellen, és szétzúzza annak a szabad akaratnak az érzését, amely Isten drága ajándéka valamennyi­ünk számára.

Harmadszor: a kritikus és ítélkező szellem olyan, mint a legrosszabb fajta fertőző betegség: ragályos. Ha elkezdődnek a helytelen megjegyzések a gyülekezet életében, gyakran lábra kapnak rosszindulatú pletykák, amihez aztán mások is csatlakoznak, és nem kell hozzá sok idő, hogy a kritizálás szelleme eluralkodjon abban a közösségben. Vigyáz­ván arra... nehogy a keserűségnek bármely gyökere fölnevekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan meg­fer­tőz­tes­se­nek. (Zsidók 12:15). A pletykák futótűzként terjednek és pusztító hatásúak a Szent Szel­lem­mel betöltött kereszténységre nézve. Az ilyen helyzeteket csak közös megtérés, megtisztulás és szellemi hadviselés útján lehet megoldani.

Ha nem vagyunk hajlandók elfogadni másokat olyannak, amilyenek, annak hosszú távú pusztító következményei vannak mind az elkövetőre, mind pedig az áldozatra nézve. Az ilyen jellegű helytelen magatartás a családi kapcsolatokban, a szülők és a gyermekek között okozza a legtöbb kárt. Ha valakinek az életében az elfogadás hiánya jelenti a valódi problémát, akkor nem valószínű, hogy az érintett személy képes lesz elvenni a gyógyulást vagy a szabadulást.

11. Jézus Krisztus úr volta

Nagyon-nagyon sok embernek vannak kétségbeejtő szükségletei. Meg akarnak gyógyulni. Olyan tüneteket mutatnak, amelyek az egész életüket meghatározzák, és bármit hajlandóak lennének megtenni, csak hogy megszabaduljanak ezektől. Ezek az emberek a szolgálat során gyakran mélységesen megdöbbennek, amikor azt tapasztalják, hogy sokkal jobban érdekel minket a Jézussal való személyes kapcsolatuk, mint a tüneteik!

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érdekel minket a helyzetük. De igen, nagyon is érdekel minket. De tapasztalataink alapján megtanultuk, hogy a legfontosabb gyógyulás, amit az ember valaha is átélhet, az szellemének gyógyulása azáltal, hogy személyes kapcsolatra lép Istennel. Ha valaki ezen a területen nincs jól, annak következményei lesznek lényének minden részére nézve, és jóllehet a tünetek meggyógyítása is nagyon fontos, a szellemi teljesség fontos lépés az egészség megőrzése felé.

Amikor Jézus ezt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam (János 14:6), akkor ezzel nem arrogánsan az előtérbe akarta helyezni magát, hanem a lehető legegyszerűbb módon elmondta nekünk, hogyan akarja az Atya helyreállítani a kapcsolatot önmaga és gyermekei között.

Az Istennel való mindennapi kapcsolatban egyetlen kérdés számít: Ki az életed ura? Szomorú, de nagyon sok keresztény soha nem értette meg, mennyire fontos ez a kérdés. Minden gond nélkül el tudják hinni, hogy Jézus az Isten Fia, aki meghalt, majd feltámadt a halálból, felment a mennybe dicsőségben, elküldte a Szent Szellemet az egyházra, és egy napon vissza fog jönni mint Királyok Királya és Uraknak Ura.

Az viszont már egészen más kérdés, hogy Jézus Krisztus úr volta alatt él-e valaki nap mint nap. Bárki el tudja énekelni az Ő az Úr kezdetű éneket, de a kulcs abban rejlik, hogy komolyan is kell venni, hogy ennek az éneknek minden egyes szava pontosan ezt jelenti: Ő az Úr. Isten valamennyiünknek szabad akaratot adott döntések meghozatalára. Annak ellenére, hogy a keresztények tudják: Jézus mindenek Ura, meg is kell hozniuk azt a döntést, hogy felkérik Jézust, legyen Úr életük minden területe: testük, elméjük, érzelmeik, akaratuk és szellemük felett. Sok ember problémáinak az a legmélyebb oka, hogy nem engedik Jézust uralkodni. Istentelen életmódjuk pedig olyan helyzetekbe vezette őket, amelyek végül tönkretették az életüket.

Ezért a lelkigondozásnak, amelyeket lefolytatunk, valamint a gyógyulásért és szabadu­lásért elmondott imának, amelyeket elmondunk, gyakran egy nagyon egyszerű kérdés a ki­in­du­ló­pontja: Hajlandó vagy úrrá tenni Jézust az életedben? Mert ha Jézus valóban úr, akkor nincs semmi akadálya a Szent Szellem kiáradásának, és nyitva áll az út a szabadulás előtt azoktól a gonosz szellemektől, amelyeknek jogait aláástuk azzal, hogy úrrá tettük Jézust. Sok embernek egyszerűen azért van szüksége szabadító szolgálatra, mert nem hajlandó megadni Jézusnak az Őt megillető helyet az életében.

Sok ember tesz fel nekem ilyen kérdéseket: Hogyan tudnék betöltekezni a Szent Szellem­mel? Én általában egy kérdéssel válaszolok: Ki a te életed ura? Mert ha Jézus valóban úr, akkor a Szent Szellem boldogan betölti őket túláradóan, de ha vannak olyan területek az életükben, ahol Jézus nem uralkodik, akkor valószínűleg nem fogják tudni megtapasztalni Isten Szellemének teljességét. (Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy azoknak az embereknek, akik nem képesek megérezni a Szent Szellem jelenlétét, mély érzelmi gyógyulásra is szükségük lehet. Ugyanis ha az érzelmek mások viselkedése miatt megsérültek, olyan sok fal magasodhat az érzelmek körül, hogy az ember semmit sem képes érezni, nemhogy a Szent Szellem jelenlétét!)

Sok vallásos ember azt tapasztalja, hogy vallási gyakorlatuk vált életük urává, nem pedig az élő Úr Jézus Krisztus, és öntudatlanul átengedték magukat vallásos szellemek uralmának, amelyektől meg kell szabadulniuk ahhoz, hogy valóban megismerhessék Isten bennük lakozó erejét.

Jézus Krisztus úr volta a legfontosabb kérdés, amelyet meg kell oldani a bajban lévő emberek életében. Ez az oka annak, hogy minden egyes gyógyító istentiszteleten lehetőséget adok az embereknek arra, hogy megvallják azt a vágyukat, hogy Jézus legyen az életük ura. Nincs ennél értékesebb alap az emberi élet számára (1Korinthus 3:11).

Összefoglalás

Azoknak, akiknek gyógyulásra és szabadulásra van szükségük, egyszerűen az evangé­lium alapvető igazságának megtanítása jelenti a legnagyobb segítséget. Ezt azonban olyan módon kell bemutatni, amely hozzásegíti az embereket az általunk elmondottak fontosságának megértéséhez. Amikor az embereket szembeállítjuk ezekkel a kérdésekkel és megoldjuk azokat az életükben, akkor számíthatunk arra, hogy látjuk Istent hatalmas erővel cselekedni azokban, akik Jézus által odamennek Hozzá.










Document Info


Accesari: 568
Apreciat:

Comenteaza documentul:

Nu esti inregistrat
Trebuie sa fii utilizator inregistrat pentru a putea comenta


Creaza cont nou

A fost util?

Daca documentul a fost util si crezi ca merita
sa adaugi un link catre el la tine in site

Copiaza codul
in pagina web a site-ului tau.




eCoduri.com - coduri postale, contabile, CAEN sau bancare

Politica de confidentialitate

Copyright © Contact (SCRIGROUP Int. 2020 )