Alkudozás az adószedővel A
mai napod is olyannak indul, mint a többi: röpke két-három órácska alatt
sikerül nagynehezen meggyújtanod a tüzet a barlangban, ennek örömére inni
akarsz egy pohár vizet, ám a bunkódat este -lustaságból- nem pakoltad el... gondolom mondanom se kell, hogy minden további nélkül átzuhansz a bunkódon...
bele a pislákoló tűzbe. A tűznek se kellett több, rögtön belekap az ingedbe, te pedig élő fáklyaként rohansz néhány kört
a barlangban, mire rájössz, hogy a kezedben ott van a vizespohár. Nosza,
leöntöd magad a vízzel... persze véletlenül a tüzre is jut belőle... ezzel
eléred, hogy a -már amúgy is viseltes- mellényed még viseltesebb legyen és a
kis tüzed, amivel annyit sz 858o1411i envedtél, hamvába haljon. Ezután boldogan
konstatálod, hogy ma már több, mint 5 percig tudtál folyékonyan káromkodni, a
tegnapi 4 perc helyett. Ez már igen! Ki is dülleszted büszkén a melled... aztán
gyorsan vissza is húzud, amikor látod, hogy szegény mellényed (f)oszlásnak indul. Már épp mennél megvarrni, amikor sötét árnyat
pillantasz meg a barlang bejáratában. Ijedtedben összeborzongsz és gyorsan a bunkódhoz kapsz.
Rájössz, hogy a fekete teremtmény nem lát téged (mivel a tüzed elaludt), csak te látod őt. Becserkészed. Súlytásra emeled a bunkódat. Vársz, hogy
áldozatod felvegye a legjobb pozíciót. Már éppen ütnél, amikor
megpillantasz a fején egy RENDŐRSAPKÁT!!! Bunkódat ijedten a hátad mögé
rejted, és magadra öltöd legidétlenebb vigyorodat. Ekkor végre fény
vetődig az idegenre, és kiderül: ez nem
rendőr, hanem ADÓSZEDŐ! Átkozod magad a hülyeségedért, amiért nem
ütöttél... de most már késő... ő is észrevett téged. Most már te is barátságtalanabbul veszed szemügyre: a jövevény
külseje középszerű... vagy talán egy kicsit rondább... két gülü szem, egy
száj, két fül, három szál haj (igaz, ebből kettő meglehetősen
viseltes). Rájössz, hogy itt csak az segíthet, ha kedves vagy vele, így hát már
éppen mosolyra húznád a szád, ám ő megelőz és ő húzza... na
neeem, nem mosolyra a száját, hanem elő a jegyzettömbjét.
- Jó napot! - mondja szigorúan
- Ha ez magának jó, hát boldogítson másokat!
- Na de kérem, így kell fogadni egy adószedőt?!
- Igaza van! Tényleg nem így kellett volna, fogadnom, hanem egy
gránátalmavetővel a kezemben!!!
- Nocsak, nocsak. Hatóság elleni erőszak?
- Hatóság? Maga? Na ne röhögtessen!
- Ejnye-ejnye. Hát így kell fogadni egy kedves
adószedőt?
- Kedveset?
- Na hallja! Mondtam én magának valami rosszat is?
- Még nem. De majd fog!
- Az már egy más kérdés. Itt mi most nem jövendőt jósolunk, kérem.
- Mit kér?
- Kérem?
- Hm. Akkor mit óhajt?
- Ja, hogy maga ilyen kedves, úri fiú! Hát mé' nem ezzel kezdte! Máshol sajnos
sokkal zordabban fogadják a magamfajta egyszerű hivatalnokot, de hát
kérem, nekem is meg kell élnem valami tisztességtelen munkából, elvégre emberek
vagyunk, vagy mi a fene! - és miközben ezeket mondta, kényelmesen leheveredett
a legszebb bundádra és rágyújtott az utolsó Havannádra.
- Na de ilyet! ÉN NEM KÍNÁLTAM HELLYEL!!!
- Na, kedves, ne izgassa úgy föl magát! Az árthat! És ha magával itt történne
valami, ki fog fizetni? He! Ja, tudom, hogy nem kínált hellyel, sőt azt is
tudom, hogy ilyen gondolat még csak átutazóban sem fordult meg a fejében, ezért
hát utólagos engedelmével önkiszolgáltam magam.
- Na de kérem!
- Ne hápogjon itt nekem kedves Elle, ha kérhetem! Térjünk rá jövetelem
tárgyára. Én ama nemes okból kifolyólag vagyok itt, hogy befolyassam a zsákomba
a maga hosszú lefolyású adótartozásait.
- De hisz nekem nincs is hátralékom! Én mindig fizettem mindenkinek!
- Hm. Nekem még nem!
- Magának miért kellett volna?
- Hát tudja van két gyerekem... meg aztán adószedő vagyok, mint azt
bizonyára már voltam olyan kedves említeni önnek. - mivel ekkorra tövig szívta
a Havannádat, még mintegy mellékesen megkérdezte - Nincs véletlenül még egy
ilyen vacakja?
- Na ez már tényleg hallatlan! Leül a legszebb bőrömre, elszívja a
Havannámat! És még egyet akar szívni, ugye?
- Igen! - felelte mohón.
- Hát fog is! De akkorát ám, mint a ház!
- Na az majd elválik. - mondta sötéten, mivel még az ő kicsi
hivatalnok-agya is megértette a finom célzást - Szóval akkor jön nekem a
kapuadóval!
- Kapuadó? Ember, maga nincs észnél! Olyan lyukas ez a barlang, mint a
fogai! Itt aztán egyetlen kapu sincs, ami után adóztathatna.
- Hm. Akkor kell a füstadó!
- Nem azért, de hol lát itt füstöt?
- Hát ott a tűz helyén! - és tényleg, szegény,
póruljárt tűz veszettül füstölgött magában.
- Hááát... ez nem éri! Most jut eszembe, még be sem
vezették a füstadót!!!
- Hű, erre nem is gondoltam. - mondta szomorúan -
Ez esetben ajánlom magam! Sok mindenre jó vagyok ám! Itt a névjegyem - és
elővette a névjegyét, egy 20x20-as kőtáblát, amit, miközben át akarta
nyújtani neked, sikeresen a lábadra ejtett.
- Tudja, mit - mondtad dühösen - MENJEN A FENÉBE, amíg
szépen üvöltözöm, mert ha tényleg dühbe jövök, egy lábelővel többem lesz! Ja, és ennek a lábelőnek 3 szál haja lesz... Egyébként is, adószedőt úgysem vertem még! - tetted
hozzá boldogan.
Erre ő úgy megijedt, hogy eltűnt egy pillanat alatt, csak egy kisebb
porfelhőt hagyott maga mögött. A biztonság kedvéért még utána hajítottad a
névjegyét, ami sikeresen fejbe is találta a szerencsétlent. Ezután már
őszinte elismeréssel néztél utána: ilyen sebességgel még nem láttál embert
futni!
